Összetartozás

A nő a kapunál állt és a lakók névsorát olvasta. Csengetett, majd hosszas várakozás után a kapu berregve, nehézkesen kinyílt. Amikor a lakás ajtajához érve csengetni akart, az ajtó váratlanul résnyire kinyílt, de csak annyira, hogy kissé oldalt hajolva be tudjon nézni rajta.  A nő szeme lassan szokta a félhomályt, s az ajtó mögött álló alakot kereste, de nem látott senkit. Kissé beljebb hajolt, s meglátta férfi haja alól kilógó, kissé hegyes fülét.

- Jé! Egy Manó! – gondolta meglepve … s tovább fürkészte a félhomályt.
Az ajtó kissé szélesebbre tárult, de még mindig nem annyira, hogy be tudjon lépni rajta.Továbbra is kíváncsian, kukucskálva nézett befelé. A férfi egy kicsit előrébb léphetett, s a szűrt fényen keresztül két nyitott, huncut, kissé csodálkozó kék szem rajzolódott ki. A nőt meglepte a hírtelen feltűnő rendkívüli látvány. Szinte a lélegzete is elállt egy pillanatra. A férfi szemében egy különös világ tükröződött, melyről nem tudta levenni a tekintettét. Soha nem látott még ilyen megkapó, nyitott tekintetet. Néhány másodpercig bámulták egymást, majd a férfi megkérdezte:
- Kit keres?
A nőt kissé meglepte a kérdés, s kizökkentette eddigi gondolataiból.
- …. a  kapuban még tudtam! – mondta nő halkan, miközben a vállát bocsánatkérően kissé felhúzta …
A férfi bemutatkozott, majd azt mondta:
- Ebben a házban más is végez ilyen tevékenységet. Biztos, hogy hozzám akar jönni?
- Igen, biztos! – mondta a nő határozottan.
Az ajtó teljes szélességében kinyílt, s a nő végre beléphetett rajta.
Egy idei beszélgettek, majd a férfi indulatosan lecsapta a mellette lévő határidő naplót.
- Valami nem stimmel!
- …… ?.....  –  a nő szótlanul, csodálkozva nézett rá. Itt ül vele szemben lassan egy fél órája, s csak általános dolgokról beszélgettek… semmi extra…  Mi a csuda ütött ebbe a férfibe?
- Mi a fene van köztünk? – kérdezte indulatosan.
- Szövetség …. mondta a nő alig hallhatóan….. de a férfi mégis meghallhatta, mert megdöbbenve, kissé zavartan bámulta a nőt, mint aki nem érti a szó jelentését. 

A szövetség olyan ősi megállapodás, olyan erős, több életen átívelő, elválaszthatatlan szoros kötelék, mely sokkal erőteljesebb, mint a szeretet, vagy a  szerelem.

Úgy tartják, hogy a találkozások első negyed órájában mindenki elmondja azt, amit a másiktól szeretne. ….. de valahogy…. mindez feledésbe merül…..

Amennyiben ez mégis így van, akkor a fenti beszélgetés igen érdekes.....
- Biztos, hogy hozzám akar jönni?
- Igen, biztos!
A férfi az első negyedórában megkérte a nő kezét, s az igent mondott neki.… s annak rendje - módja szerint ez is feledésbe merült…

A tudattalanul megkötött szövetség, szövetség maradt, még akkor is, ha tudatosan nem emlékeztek rá. Nem az volt a kérdés, hogy akarják-e egymást, hanem az, hogy mikor. Egy-egy találkozáskor a titkos egyesség feléledt, s újra és újra figyelmeztette őket a beteljesülésre…. de mindhiába….
 

A férfi szívében csak időnként, pillanatokra nyílt meg az ősi kód, az összetartozás szent kódja. Mindig a józan esze vezérelte, nem a szíve. Sokszor csellel, korbáccsal a kezében próbálta kikényszeríteni azt a választ, amire várt.

Nem vette észre, hogy nem kell megszerezni azt, ami már régen, az első pillanattól az övé volt.